1.fejezet-A vámpír és a két átváltozó lány

Hát itt az első feji amit én-Isabella-írt meg.Remélem tetszeni fog!Jó olvasást;)


(Bella szemszöge)

-Nem,Alex!Hagyjál békén!Soha többé nem akarlak látni!Hogy tehettél ilyet?És pont a születés napomon?Hát gratulálok!-mondtam majd elindultam a kocsim felé ami az iskola parkolójában van.Alex a barátom.Fél éve járunk együtt,s elég jó a kapcsolatunk.De most ezt nem mondhatom el róla,hogy jó lenne mivel most láttam egy olyan lánnyal csókolózni aki oda és vissza van érte.Beültem a kocsiba majd indítottam azt.A vissza pillantó tükörben még épp láttam ahogy Alex beleüt a falba és a szemébe könnyek szöknek.Nem törődtem vele,mivel tudom,hogy mit tett.Az úton nem volt volt senki ami elég furcsa volt ahoz képest,hogy egy forgalmas úton megyek.Már csak pár utca választott el a szüleim lakásától,mikor megláttam egy autót ami az én sávomba is belelógott.
-Úristen.-mondtam halkan majd kiszálltam a kocsiból.Odarohantam a másik kocsi vezető üléséhez ahol egy 17 év körüli lány ült holt fehéren és remegett a félelemtől.
-Jól vagy?-kérdeztem de ő nem válaszolt.-mi a neved?
Ekkor rám nézett de a remegése nem csillapodott.
-Amy Masen.
-Bella Swan.-mondtam én is-gyere hagy segítsek.
-Ne,hagy!
-Nyugi,csak segíteni akarok.-de ekkor Amy szeme nagyra tágult majd a hátam mögé mutatott.Meg fordultam,mire egy vörös szempárral találtam szembe magam ami gonoszan megcsillant.Hófehér bőre volt és izmos test alkata.Kiéhezett szemekkel méregetett majd a mellettem lévő lányra nézett és beszélni kezdett hozzá.
-Még jó,hogy nem öltelek meg.Jó csali voltál ehez a kis édeshez-nézett rám vágyakozva majd vissza fordult Amy-hez.-Lehet,hogy páromnak választalak.Igaz te szebb vagy-nézett rám majd elmosolyodott-de olyan íny csiklandó a véred illata,hogy nem bírnék leállni.
-Ma...maga vá...vámpír?-kérdezte Amy akadozva.
-Igen drágám.-mondta majd oda hajolt Amy nyakához majd bele harapott.Ebben a pillanatban a lány vergődni és felsikított.
-így ni.-mondta a férfi majd felém fordult és elindult felém.Mikor mellém ért oda hajolt a nyakamhoz majd megpuszilta azt.Már éreztem,hogy nekem itt a vég de ekkor elhajolt a nyakamtól,s szembe állt velem.Végig nézett a testemen majd gonoszul elmosolyodott.
-Hmm.Mi lenne ha szórakoznánk,mielőtt megölnélek?Így legalább lesz egy kis élvezeted.De előbb...-mondta majd a vergődő Amy-hez ment.A karjába vette majd be sietett vele az erdőbe.A szavain rágódtam mikor rájöttem,hogy milyen élvezetről beszélt.Gyorsan oda rohantam a kocsimhoz.Beszálltam a vezető ülésre,de mire indítani akartam volna az autót egy hang megszólalt mellettem.
-Hova-hova kedvesem?-Magam mellé néztem és ott volt az a vámpír egy perverz mosollyal.Megfogott és hátradobott az ülésre.Becsukta az ajtókat majd rám feküdt.
-Hagyjon békén!-mondtam miközben próbáltam lelökni magamról,de csak én sérültem meg,mivel olyan kemény volt mint a kő.De ez után sem hagytam magam.
-Hagyjon békén!-ordítottam tovább.
-Nyugi,édes.Élvezni fogod,csak lazulj el.-mondta majd kemény száját az enyémre nyomta miközben letépte rólam a pólómat.Száját levette az enyémről miközben még mindig ütöttem,nem törődve azzal,hogy fáj mindenem.Levette a nadrágomat,majd végig nézett a majdnem meztelen testemen.A szeme megcsillant a vágytól majd oda hajolt a fülemhez.
-Remélem túléled.-mondta majd oda hajolt a nyakamhoz és bele harapott.Éreztem,hogy a fájdalom a sötétségbe akar rántani,de én harcoltam ellene.Levette a száját a nyakamról miközben én becsuktam a szememet amiből könnyek szöktek ki.Még annyit éreztem,hogy a vámpír ki akarja kapcsolni a melltartómat de ekkor valaki feltépte az ajtót s pár pillanat múlva a súly eltűnt rólam.Nagy nehezen kinyitottam a szememet,hogy lássam ki mentett meg,mire egy barna hajú,arany szemű nővel találtam szembe magam.
-Nem lesz semmi baj.Majd mi vigyázunk rátok.-mondta majd kiemelt az autóból.Furcsa,hogy egy ilyen nő csak úgy a karjába vesz.Ha csak nem...de neki arany barna a szeme...Oldalra néztem és megláttam egy szőkésbarna hajú nőt,aki kezében tartotta Amy-t.Láttam,hogy ő is szenved,ahogy én is.De velünk most mi történik?Most meghalunk?De az a barna hajú nő azt mondta nem lesz semmi baj!A gondolataimból egy üvöltés rángatott ki,majd mikor a hang irányába néztem három elmosódó alakot láttam és egy hatalmas nagy tüzet.Nem bírtam tovább nyitva tartani a szemem,s ahogy becsuktam rögtön el nyelt a sötétség,miközben még mindig fájt mindenem.

(Elezar szemszöge)

Épp az erdőben vadásztam a családommal mikor egy különleges képességet vettem észre és vele együtt egy hangot ami egy vámpírtól származott.
-Remélem túl éled.-mondta majd a következő pillanatban egy lány sikolyát hallottam.Rögtön elindultam a hang irányába,miközben hívtam a többieket.Rögtön utánam eredtek miközben azt sem tudták miért szóltam.Miközben mentem a hang irányába egy lányt vettem észre az erdőben ahogy éppen átváltozik.
-Kate.-mondtam mire Kate oda ment a lányhoz és a karjaiba vette.Tovább indultunk.Ahogy oda értem ahonnan a hang jött megláttam mi folyik ott.Gondolkodás nélkül oda mentem és feltéptem az ajtót és letéptem azt a mocskot a lányról.A vámpír felmorgott és rám ugrott.Lerúgtam magamról miközben a többiek is megjöttek.Carmen a lányhoz ment míg Kate mellettük állt karjaiban a másik lánnyal.Irina a vámpír hátára ugrott míg Tanya tüzet rakott.A vámpír ledobta magáról Irinát,de ekkor kihasználva az alkalmat,letéptem mind a két karját,mire felordított és nekem akart jönni,de Irina újra ráugrott a hátára és letépte a fejét.Beledobtam a kezeit a tűzbe,míg Irina a fejét és a testét.Odamentünk Carmenék-hez és ránéztem a karjaiban lévő különleges képességű lányra.Már hallottuk ahogy a mentők és a rendőrség közelít hozzánk.
-Menjünk haza.-mondtam majd átvettem kedvesemtől a lányt és futásnak eredtem,miközben a családom követett.

(Reneé szemszöge)

-De Charlie!Már haza kellett volna érnie!
-Nyugodj meg kedvesem.Biztos csak késik.Hisz tudod,hogy utálja a bulikat és lehet,hogy rájött a titkunkra.
-Lehet,hogy igazad van.-mondtam majd leültem a kanapéra.De ekkor a csöngő megszólalt,mire felpattantam a kanapéról és Charlie-val együtt kinyitottuk az ajtót,abban reménykedve hátha Bella az.De csalódnunk kellett mivel Charlie egyik kolegálya,Peter állt az ajtóban.
-Mi szél hozott ide Peter?-kérdezte Charlie.
-Egy rossz hírt kell közölnöm veletek.
-Mit?-kérdeztem pánikolva.
-Mielőtt elmondom először is részvétem.
-Ki hallt meg?-kérdezte Charlie.
-Bella,autóbalesetben.
-Tessék?-kérdeztem és a könnyek eláztatták a szememet.
-Csak ő?-kérdezte férjem,kicsit higgadtabban de ő is a sírás határán volt.
-Nem,nem csak ő.Egy bizonyos Amy Masen.
-Köszönjük,szia Peter.
-Szia Charlie,Szerbusz Reneé.
Charlie becsukta az ajtót,majd a kanapéra ültünk,s átkarolva egymást mind a ketten siratni kezdünk a 18 éves halott lányunkat...


Hát remélem tetszett:D A kövi fejit Carlie írja meg.
Puszi nektek!